• Home  /
  • Tudatosság   /
  • 6 tipp, hogy túllépj tudatalatti programjaidon
6 tipp, hogy túllépj tudatalatti programjaidon 6 tipp, hogy túllépj tudatalatti programjaidon - Fotó: Ralph A. Clevenger/CORBIS Full view

6 tipp, hogy túllépj tudatalatti programjaidon

Na jó, lehet, hogy a cím egy kissé túloz, hiszen azt azért senki nem tudja megmondani, hogyan léphetsz túl teljesen tökéletesen és végérvényesen a tanult tudatalatti programjaidon, mert az valószínűleg a lehetetlen határát súrolja. Hiszen akár elfogadjuk, akár elutasítjuk a gyökereinket, mégiscsak azok befolyásolták a valóságról alkotott kezdeti képünket és bizony örökké bennünk élnek.

Sőt mi több, ha meg vagyunk róla győződve, hogy kellő bölcsességgel és tudatossággal már túl is tudtunk lépni a tanult tudati programokon, mint valami rögzített ponton, azzal csak azt érjük el, hogy a belső munkánk megtorpan. Ha valaha is azt képzeled, hogy már teljesen kész vagy és már semmi újat nem tudhatsz meg magadról, abbahagyod a kutakodást pszichéd rejtett zugaiban és nem kérdőjelezed meg hiedelmeidet és tetteidet. De ha adsz magadnak esélyt a kétkedésre, egy egész életnyi időd lesz rá, hogy felfedezd magad.

Hiszen mindannyian szubjektív tapasztalatainkból építkezünk. Semleges nevelés nem létezik. Egyikőnk sem kulturális vákuumban nőtt fel. A dolog alternatívaköltsége az, hogy mi lett volna, ha máskor, más helyre, más testbe és más családba születünk, és ezek által formálódunk.

Szóval a tökéletes objektivitás és tudatosság talán nem mindenki számára áthágható határ. De ez azt jelenti, hogy meg se kíséreljük? Dehogynem! Hisz az egésznek maga az út a lényege. Ahogy a költő, Robert Browning írta: “Az ember lehetőségei felül kell, hogy múlják a képzeletét, hisz akkor mire való a mennyország?”

Mindig is eléggé szabad gondolkodóként tekintettem magamra, mígnem egyszer teljesen kikerültem az általam ismert dolgok közül és akkor ráeszméltem, hogy a szociális identitásom milyen nagy hatással volt rám addig és hogy a környezetem mennyire formálta a világról alkotott – addig megingathatatlannak vélt – meggyőződéseimet. Amikor ráébredtem, hogy mind a világról, mind magamról szóló elképzeléseim merőben szubjektívek – formálhatóak és szabadon választottak – voltak, nyitottá váltam az újonnan felfedezett lehetőségek széles spektrumára és egy újfajta alázatra abban, ahogyan a világomat berendezem. A szabadelvűség tehát nem egy jellemvonást, hanem egy be nem fejezhető fejlődési folyamatot jelent.

Szóval íme, a – amennyire csak lehet szemellenző nélkül és mindenkire érvényes módon összeállított – nézetem a módszeres belső munkáról és a javasolt önkísérleti módokról, mindezt 6 részre osztva, úgy, hogy nem kerül pénzbe, nem kell elfogadnod a világnézetemet vagy akár felborítani az életstílusodat.

Ezekkel a tippekkel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy általuk az elmúlt években egy sokkal egészségesebb kapcsolatot alakítottam ki önmagammal, néha megbocsátóan, néha morcoskodva, de sikerült megszabadulnom egy csomó körülírhatatlan haragtól, amihez annyira ragaszkodtam régen, amikor nem találtam a helyem az életben. Azóta egy tökéletesen rámszabott életmódot választottam ahelyett, hogy úgy élnék, ahogy a korunk normái előírnák, és végre van reményem arra, hogy kezeljem a depressziót, amiről már régóta tagadom, hogy a fogságában lennék.

1. Értékeld át, ami számodra fontos

Először is egy kis elemzés. Talán unalmasnak és fárasztónak tűnik, de érdemes belegondolni, hogy

– mik azok a témák, amik így vagy úgy, de erősen megmozgatnak, legyen az a kockázati tőke, vallás, asztrológia, vegánizmus, viselkedési szabályok, pszichiátria, közösségi média, hazafiasság, szülői lét, push up melltartók, cenzúra, party drogok, emberi természet, társadalmi felelősségvállalás vagy bármi, amiért odavagy.

– kik azok az emberek vagy csoportok, akikkel szemben heves érzéseket táplálsz az undortól egészen a reménytelen imádatig.

– mik a magától értetődő dolgok: elvek, amiket inkább tartasz evidensnek vagy univerzálisnak a létezés, a valóság, a társadalom vagy az erkölcs szempontjából, mintsem véleménytől függőnek.

– mik azok a dolgok, amik szinte irracionális módon undort keltenek benned, zavarnak vagy kellemetlenek számodra mélyen legbelül: csámcsogás, többszerelműség, pókok, hónaljszőrös lányok, akcentussal beszélők vagy bármi, ami sért vagy zavarba hoz.

Áss le a hitrendszered gyökeréig. Kérdezd meg magadtól újra meg újra: miért vagy miért nem. Kérdezd meg magadtól, honnét származnak ezek a hiedelmek, hisz nem így születtél. Ne vegyél semmit magától értetődőnek és addig elemezd magad, míg tiszta lappal nem tudsz indulni. Vegyél észre minden ellenállást és zavart magadban és kérdezz rá, hogy ez honnét ered. Légy az ördög ügyvédje és szállj szembe a saját nézeteiddel, azokkal egyenlő, de ellentétes erővel. Kényszerítsd magad, hogy felszínre kerüljenek benned olyan nézetek, amelyeket normál esetben elfogadhatatlannak tartasz. Ne feledd, akármilyen jól is érvelsz valami mellett magadban, attól még nem muszáj véglegesen azzal egyet is értened.

Gondold át mely hiedelmeid változtak az idők során és mi indította be a változást. De még ennél is jobban gondold át azokat, amik nem változtak és ezeket kérdőjelezd meg leginkább. A megerősítési torzítás a Wikipédia szerint az “embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek igazolják saját előfeltételezéseiket vagy hipotézisüket”, egészen odáig, hogy az ezekkel ellentétes bizonyítékokat figyelmen kívül is hagyják. Próbáld magad fülöncsípni, amint éppen kiokoskodod magad olyan helyzetekből, amikor szembe kellene nézni érzelmi vagy tanult reakciókkal, nehéz kérdéseket kellene megválaszolni vagy beismerni a tudásodban vagy logikádban lévő hiányosságot. Légy magaddal könyörtelen és alapos. Szándékosan keresd magadban a kognitív disszonanciát és folyamatosan kérdezgesd magadtól “miért”, mint egy kétéves, míg a fejed szét nem robban.

2. Programozd át, mi befolyásol téged

Mindannyian hajlamosak vagyunk azt a médiát vagy hírforrást nézni, ami a saját véleményünket erősíti, így legjobb, ha tudatosan színesítjük az információs palettát, még ha először ez idegesítő is. Nem muszáj drámai módon váltani, elég egy-két kisebb helyettesítés.

– Ha amúgy Richard Dawkinst szoktál olvasni, pillants bele C.S Lewis néhány rövid teológiai írásába (ő az, akit “szkeptikus kereszténynek” tekintenek).
– Keress a sajátodtól eltérő vagy más országból származó politikai hangvételű cikkeket vagy podcastokat.
– Fedezd fel – mégha csak a Wikipédián keresztül is – a gondolkodás különböző filozófiai iskoláit.
– Merülj el a történelemben és az antropológiában, hogy észrevedd, hogyan változtak az értékrendszerek az idők folyamán még akkor is, ha ez csak azt jelenti, hogy megnézel valami fura dokumentumfilmet vagy tudományos, kulturális tv műsort, amikor ágyhoz vagy kötve megfázással (az én legutóbbi ilyen ágybanfekvős kedvencem Anthony Bourdain – Ismeretlen részek (Parts Unknown) című könyve volt)

Mi, amerikaiak úgyis sokszor hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy már jól ismerjük a minket körülvevő világot és semmi szükség további kutakodásra, csak kifigurázzuk a más kultúrákat szűkös kis tudásunk alapján illetve az alapján, amit tudni vélünk róluk. Vedd észre magadban is ezt a nemtörődömséget és légy inkább tudásszomjas.

Figyeld meg mások hogyan vélekednek és mennyire tartanak fontosnak olyan dolgokat, mint a siker, szexualitás, jótékonyság, természeti törvények és tudomány és hogy más fejlett országok polgárai hogy értékelik a saját szociális és politikai rendszerüket, ne csak azzal foglalkozz, hogy neked mi a véleményed ezekről. Ne feledd, hogy képes lehetsz elfogadni és megérteni dolgokat, még ha nem is állnak hozzád közel. Ha régebben nem érdekelt ilyesmi, talán elsőre kényszernek tűnhet az egész, de aztán idővel lehet, hogy feléled benned a kíváncsiság a történelem, az antropológia, a politikai elméletek, a tudomány, a pop kultúra, a miszticizmus vagy a filozófia iránt.

3. Keress kapcsolatot a mássággal

Természetes módon elhatároljuk magunkat azoktól, akikkel nem vagyunk azonos hullámhosszon, egy kaptafára húzva és elkönyvelve őket ostobának vagy őrültnek ahelyett, hogy megnyílnánk feléjük. Egy olyan korban, amikor több tíz-vagy százezer emberrel is kapcsolatba kerülünk életünk folyamán, jól jön, ha mentális kasztokba sorolhatjuk az embereket, ami segít tájékozódni új szituációkban, csökkentve ezáltal az időveszteséget vagy a konfliktusok kialakulását.

Mivel ennyi embernek ki vagyunk téve, és mert a modern élet egyre rugalmasabb és izoláltabb életstílust eredményez (gyakori karrierváltások, otthon történő munkavégzés, városi élet és persze az internethez való menekülés) sokkal egyszerűbbé vált, ha elkerüljük azokat, akik idegesítenek vagy összezavarnak és csak azok társaságát keressük, akik véleménye alátámasztja a miénket, még ha ezzel a valószínűsíthetően ártalmas makacsság határát is súroljuk.

A kiber-balkanizációt a Wordspy.com úgy határozza meg, mint “az internet felosztása olyan azonos gondolkodású emberek szűk fókuszú csoportjaira, akik nem tolerálják mások véleményét.”

Ugyanezt műveljük élőben is, amikor kirekesztjük a tudatunkból vagy éppen meg is fosztjuk emberi mivoltuktól azokat, akikről úgy gondoljuk, hogy abba a kategóriába tartoznak, akik számunkra túlságosan ufo-szerűek (pl. vidéki suttyók, partyarcok vagy a new age követői), de mint mondtam, ez a fajta szűrő hatékonnyá és egyben biztonságossá is teheti másokkal való interakcióinkat.

De ha egyfolytában csak a bólogatóknak beszélsz, azzal intellektuális sorvadásra kárhoztatod magad. Mennyire kell lustának lenni ahhoz, hogy az ember csak olyanok előtt mondja el a véleményét, akik aztán úgyis egyetértenek vele? Ez egy túl kényelmes hozzáállás.

Minden táborban vannak fanatikusok és legtöbbször ők a leghangosabbak. De csak mert valaki fanatikus vagy éppenséggel nem tudja megvédeni a saját álláspontját még nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a véleménye is értékelhetetlen, épp úgy, mint hogy az sem igazol egy állítást, hogy valaki logikusan és meggyőzően érvelve adja elő. A vitára való képesség az egyéniséget tükrözi vissza.

Ne feledd, hogy ugyanabban a táborban valószínűleg vannak józan gondolkodású emberek is, akik nem is különböznek tőled annyira. Próbáld megtalálni őket. Ha sikerül találnod olyan radikálisan más hátérrel, életstílussal és értékekkel rendelkező embereket, akiket tisztelni tudsz, vagy még kötődni is tudsz hozzájuk, olyan módon hathatnak a gondolkodásodra és a fejlődésedre, ahogy a hasonszőrű barátaid sosem lennének képesek. Nyílt beszélgetést folytatni valakivel, aki teljesen különbözik tőlünk vagy radikálisan különböző véleményeket ütköztetni magunkban hozzájárulhat ahhoz, hogy az árnyoldalainkat (a jungi pszichológia szerinti azon részeink, amelyeket mi saját magunk a legnehezebben tudatosítunk és helyette inkább másokra vetítünk ki) és előítéleteinket, amelyek létezéséről nem is tudtunk, megpillantsuk.

És általában véve is inkább tudatosan arra koncentrálj, hogy miről van szó ahelyett, hogy azt néznéd, ki mondja. Vedd rá magad, hogy az egyes ötleteket a tartalmuk alapján értékeld függetlenül attól, hogy kitől származik: egy baráttól, az anyádtól, egy munkatárstól, akit utálsz, valakitől, akire felnézel, egy Hugo Boss öltönyös hapsitól, vagy attól, akinek a homlokára az van tetoválva, hogy “hülye” (nem vicc, én találkoztam a sráccal).

4. Kapcsold ki magad

Nem kell, hogy meditálj vagy remetének állj, de legyenek olyan időszakaid, amikor a passzív figyelem és csönd áll a középpontban.

– Ha ingázol, kapcsold ki a telefonodat vagy a rádiót, és hagyd otthon a könyved következőkben. Még jobb, ha mindezt a következő hosszú buszos, autós vagy repülőutadon teszed – csak ülj magaddal szépen csendben egy pár óra hosszat.
– Mondj le a GPS-ről és próbálj felfedezni új helyeket a régi módszerrel, úgy, hogy jobban figyelsz a környezetedre.
– Telefon nélkül barangolj ismerős környéken vagy a város olyan részén, ahol eddig még nem jutott eszedbe sétálgatni. Nem kell, hogy érdekes legyen, a lényeg ezúttal nem az izgalom, hanem a megfigyelő magány. Ne tervezgess vagy várj semmit, de ragaszkodj a megérzéseidhez és majd meglátod hova visznek.

A saját valóságod teremtése helyett, amit amúgy is folyamatosan teszünk, adj magadnak egy kis időt a befogadásra, figyeld meg a világot magad körül, valamint a gondolataidat és az azokra adott reakcióidat. Alkalmazkodj ahhoz, ami körülvesz, ahelyett, hogy arra kényszeríted a környezeted, hogy hozzád alkalmazkodjon.

5. Lépj ki a komfort zónádból
Lépj ki a komfortzónádból!
Lépj ki a komfortzónádból!

Menj el egy olyan helyre, amitől kiráz a hideg, még ha az csak a város másik fele is vagy egy olyan helyi létesítmény, ahová álmodban sem tetted volna be eddig a lábad.
Csinálj valamit, amitől gutaütést kapsz, még ha az csak annyi is, hogy másképp öltözködsz, vagy nem viselsz sminket. Alkalomadtán keresd fel azt a régi barátodat, akire mostanában annyit gondoltál, még akkor is, ha ciki és nem tudod, mit mondj neki. Próbálj ki olyan dolgokat magadtól, amik számodra teljesen furák vagy kényelmetlenek, mint pl. szappangyártás, extatikus tánc, szellemvárosok, templomok, ökofalvak, könyvesboltok vagy a túrázás.
Ha valami ugyan megrémiszt, de nem mond teljesen ellent az elveidnek vagy nem sodor életveszélybe és ki tudod próbálni egy nap alatt, tedd meg.

Amikor megteheted, utazz el egy új helyre, nem muszáj messze menni vagy hosszú időre, csak valami ismeretlen hely legyen, de ne kényeztesd magad pénzzel és előretervezéssel. Legyen nálad ugyan egy kis összeg, ami biztonságot ad és amennyiből hazajutsz, de ne legyen annyi, amiből futja a régi megszokott hotelszobákra, helyi cimborákra, rokonokra, éttermekre és vásárolgatásra. Légy inkább résztvevő, mint turista.
Nyílj meg az új impulzusok és véletlen egybeesések előtt – ha nincsenek terveid, nincs miért lemondani a felbukkanó jó lehetőségekről sem.

6. Önelemzés kérdésekkel

Talán ez a legnehezebb rész – amikor már túlságosan belekényelmesedtünk abba, hogy önmagunkat valamilyennek lássuk, hajlamosabbak vagyunk átsiklani afölött, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, ami viszont az önpercepciónkban okoz vakfoltokat (visszakanyarodva ezzel a megerősítési torzításhoz és a jungi pszichológia árnyék aspektusához). Oscar Wilde szavaival élve “Meghatározni annyi, mint korlátozni”.

Az 1967-es “Találd ki, ki jön ma vacsorára” (Guess Who’s Coming to Dinner) című film jó példája ennek: egy házaspár, akik nagyon haladó szellemiségű san franciscoiaknak tartják magukat, megtudják, hogy a lányuk jegyese fekete (aki amúgy minden más szempontból tökéletesen megfelel az elvárásaiknak) és ezáltal szembe kell nézniük faji előítéleteikkel, amiről eddig nem is tudtak, hogy bennük lakozik.

Gondold végig, milyen ember vagy magad szerint. Hogy határoznád meg magad társadalmi identitásod, érdeklődési köröd és a személyiségi jegyeid alapján? Megfelelsz a saját elvárásaidnak? Szerinted mások milyennek látnak? Ha találkoznál önmagaddal, milyennek látnád? Van valami, amit nem szeretsz magadban, és ha igen, miért? Meg tudod ezt változtatni? És biztos, hogy meg is kellene? Vannak olyan jegyek, amiket nem kedvelsz másokban? Próbáld megtalálni ezeket önmagadban. Vannak önámításaid – olyan dolgok, amiket fényezel magadban?

Mit akarsz a legjobban az életben? Vagy megkaptad már? Ha igen, boldog vagy? Ha nem, mit tudsz tenni? Akármit is akarsz az élettől, tudást, fegyelmet, örömöt, gazdagságot, szeretetet, megvilágosodást vagy szolgálatot, kérdezd meg magadtól, miért akarod annyira. Mit nyersz vele, ha eléred, és mi történne utána, amikor elérted? Ha fontosabb számodra az igazság, mint a boldogság (vagy fordítva), kérdezd meg magadtól, hogy miért és hogy ez a saját definíciód alapján boldogabbá tesz-e téged.

Noha én nem vagyok az önámítás híve, az azért vitatható, hogy az erény és szándék szubjektív dolgok és épp ezért egyéni választás eredményei. Ha nem igazán érzed jól magad a saját életedben, lehet, hogy olyan hit-és értékrendszer rabja vagy, ami nem tesz jót neked. Talán nincs is szükséged arra, amiről azt hiszed, hogy van vagy valamikor ugyan szükséged volt rá, de már nincs. Talán az ezekből fakadó béklyó és a depresszió érzése csak egy nagyobb alapprobléma résztünetei.

Az egész lényege nem feltétlenül az, hogy akármilyen módon is megváltozz. A lényeg az, hogy nézzünk be minden mögé, hogy a képzelet és a kritikai gondolkodás határait súroljuk, hogy ne maradjon bennünk vizsgálat nélkül egyetlen feltételezés sem önmagunkkal kapcsolatban, és hogy ne vegyük magától értetődőnek az élet működésével kapcsolatos hiedelmeinket. Az elménk és a világunk alapvetően szubjektív dolgok. Hiszen hányszor jártunk már úgy, hogy valamire visszatekintve azt gondoltuk: “A fenébe is, hát semmit sem tudtam akkoriban?”

Fordította: Borbély Kata
Forrás: collective-evolution.com

Leave a comment