Az Y kromoszóma és a jövő férfijai Az Y kromoszóma és a jövő férfijai Full view

Az Y kromoszóma és a jövő férfijai

Az Y kromoszóma, a gének kis láncolata, ami az emberek nemét határozza meg, egyáltalán nem olyan szívós, mint, ahogyan gondolnánk. Sőt, ha figyelemmel kísérjük az Y kromoszóma változását, láthatjuk, hogy az vészesen fogy.

Vajon egy nap teljesen el fog tűnni? És mi történik akkor az emberi fajjal, ha ez bekövetkezik? Eltűnnek a férfiak? Ez egy olyan téma, amiről tudósok régóta vitatkoznak, azonban a Nature egy 2014-es számában közölt tanulmány szerint a kromoszóma-degenerációját sikeresen stabilizálták.

Az embereknek, az emlősökhöz hasonlóan nemi kromoszómáik vannak. A nők 2 közepes méretű X kromoszómával rendelkeznek, a férfiaknak pedig egy X és egy kicsi Y kromoszómájuk van.

Az Y kromoszóma és a jövő férfijaiMíg az X kromoszómán 1600 különböző funkciójú gén található, addig az Y kromoszómán alig pár: talán 50, és ezekből is mindössze 27 az, ami a férfias vonásokért felel. Az Y kromoszóma génjeinek egy része máshol is jelen lévő gének másolata, és többségük inaktív. Így az emberi Y kromoszóma felesleges, élete vége felé járó kromoszómának tűnik.

Ennek ellenére az Y kromoszómán van egy gén, ami a férfiasságért felel. Tudjuk, hogy a 12. héten fejlődik ki az XY kromoszómával rendelkező embriók heréje, mely majd a férfi nemi hormonokat termeli. A Y kromoszómán lévő, férfiasságért felelő gént (SRY gént) 1990-ben fedezte fel egy ausztrál kutató, Andrew Sinclair. Azok a babák pedig, akiknek az SRY génje mutálódik, nőneműekké válnak.

Nemek más gerinceseknél

Vannak olyan fajok, például a hüllő, a hal és a béka, melyeknél szintén az  XX kromoszómával rendelkezőek a nőstények, az XY kromoszómával rendelkezőek pedig hímek. Más gerinceseknél, úgy, mint a madaraknál és a kígyóknál a ZZ kromoszómával rendelkezőek a hímek, a ZW kromoszómával bíróak pedig a nőstények; ők is rendelkeznek tehát eltérő nemet meghatározó génekkel. Vannak olyan fajok is, melyeknél a környezeti tényező, például a hőmérséklet dönti el, hogy az utód milyen neművé fejlődik.

Tehát tévedünk, ha azt hisszük, hogy az emberre jellemző nemmeghatározási rendszer általánosan elterjedt a gerincesek közt.

A zsugorodó Y kromoszóma

De visszatérve az emberi génállományra: miért is zsugorodik az Y kromoszóma?

Nemi kromoszómáink valaha olyanok voltak, mint a többi kromoszómapár, mint ahogyan az még ma is van a madaraknál, hüllőknél, és a kloákás emlősöknél, melyek utoljára 166 millió évvel ezelőtt osztoztak közös ősön az emberrel. Ez azt jelenti, hogy 166 millió év alatt az emberi Y kromoszómán lévő, megközelítőleg 1600 gén nagy része elveszett – ez közel 10 db-ot jelent egy millió évente.

Ha ez ilyen ütemben folytatódna, akkor az Y kromoszóma kb. 4,5 millió év múlva tűnne el. Ezt a nem teljesen megbízható kalkulációt szórólapokon tették közzé 2002-ben, ami hisztérikus reakciót és a válaszok töménytelen mennyiségét eredményezte.

No de miért a meglepődés? A degeneráció az összes nemi kromoszóma-rendszerre jellemző. Amikor egy  kromoszóma nemet meghatározóvá válik, akkor pusztulása előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz – a gének férfi-specifikus funkciókat fejlesztenek ki, az X kromoszómával való cserélődés pedig egyre kevésbé válik lehetségessé. Ez az jelenti, hogy az Y kromoszóma nem tud megszabadulni sem a mutációitól, sem a törlésektől, így a DNS-személt folyamatosan gyűlik benne. Ráadásul a spermiumoknak gyakran kell osztódniuk, így a mutáció esélye még nagyobb.

Az emberi Y kromoszóma stabilizálódott?

Azért ne aggódjunk: nem túl valószínű, hogy az Y kromoszóma génvesztesége lineáris ütemben folytatódna. A génvesztés felgyorsulhat, ha az Y kromoszóma instabillá válik, vagy lassulhat, sőt, meg is állhat a folyamat, ha az Y stabilizálódna.

Davis Page bostoni biológus csoportja például lelkesen védi az Y kromoszóma becsületét. David felhívja a figyelmünket arra, hogy azóta, amióta 5 millió évvel ezelőtt a csimpánzokkal közös ősünktől szétváltunk, az előbbiek jó néhány gént vesztettek, az embereknél viszont ugyanez nem következett be.

Talán stabilizálódott az emberi Y kromoszóma? Vagy azok az egyedek, melyeknél a 27 db Y kromoszómán fennmaradt gén közül már bármelyik sérül, az komolyan veszélyeztetné hordozója életrevalóságát és termékenységét?

Page csoportjának egyik 2014-es tanulmánya, mely „Az Y kromoszóma volt, van és lesz is” címet viselte, újabb vitákat indított. Ha azonban szélesebb körben vizsgálódunk, láthatjuk, hogy van példa az Y kromoszóma eltűnésére is az élővilágban: például két egérfaj esetében is.

A világ férfiak nélkül

Az Y kromoszóma és a jövő férfijaiNo és ha az Y kromoszóma eltűnik, akkor eltűnnek a férfiak is? És ha ez bekövetkezik, akkor kihal az emberiség? Ellentétben az új-mexikói whiptail gyíkokkal mi nem lehetünk kizárólag nőstény egyedekből álló faj: legalább 30 olyan gén van, melyek csak akkor aktiválódnak, ha kapcsolatba kerülnek spermiummal. Tehát férfiak nélkül nem tudunk sem szaporodni, sem létezni.

Akkor 4,5 millió éven belül ki fog halni az emberi faj? Nem feltétlenül. Azok a rágcsálók, amelyek nem rendelkeznek Y kromoszómával, új nemi géneket fejlesztettek ki, az embereknél is megvan ugyanez a lehetőség.

Az is lehetséges, hogy a világtól elkülönülten élő populációkban már előfordult ez, addig nem tudhatjuk, amíg meg nem vizsgálatunk minden egyes emberi populáció kromoszómáit a bolygón.

Azonban az új nemi génekkel rendelkező emberi csoportoknak nem lesz egyszerű szaporodnia a jelenlegi XY kromoszóma-rendszerrel rendelkező fajokkal. Egy XX kromoszómapárral rendelkező nő és egy újszerű génnel rendelkező férfi gyermeke például nagy valószínűséggel interszexuális vagy meddő lesz. Tehát ha visszanézünk bolygónkra 4,5 millió év múlva, akkor vagy kihalt emberiséggel, vagy számos különböző emberszabású fajjal találkoznánk.

Mindenesetre 4,5 millió év nagyon hosszú idő. Az emberi faj kevesebb, mint 100.000. éve van jelen, és őszintén szólva ezer módja lehet a kihalásnak még azelőtt, hogy kifogynánk az Y kromoszómából.

Fordította: Wimmer Judit
Forrás: iflscience.com

Leave a comment