• Home  /
  • Mindenmás   /
  • Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságot
Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságot Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságot Full view

Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságot

Mi az álom, és mi a valóság? Vajon valóságos-e az életünk? Milyen tapasztalás a lét örök körforgása, az újjászületés és halál? Hogy alakul ki egy ‘idegen’ lényben az emberi tudatosság? Milyen egy „betépett film” testen kívüli utazással időn és téren át, a halálod utáni pillanatokban? Milyen relatív és álomszerű minden, amit érzékelünk?

Vannak filmek, melyek fokozott érzelmességükkel megérintik lelkünket és szívünket. Általuk kapcsolatba kerülhetünk a bennünk rejlő emberségünkkel és empátiánkkal. Más filmek pedig arra ösztönöznek, hogy elménk fogaskerekeit megdolgoztassák, felébresszék, hogy megérintsék és tágítsák tudatosságunkat. E filmek olyan kérdéseket boncolgatnak, amelyeket mi magunk túl kíváncsia,n vagy épp túlságosan félénken vetünk fel. Ezek azok a filmek, melyek ébredésünk harsonáiként arra késztetnek, hogy másképp lássuk életünket és létezésünket.

1. Az élet nyomában (Waking Life) – Rickard Linklater filmje

Mi az álom, és mi a valóság? Tényleg meg tudjuk különböztetni a kettőt egymástól? És valójában mi az álom jelentése? Ez csak néhány példa azokból a kérdésekből, melyeknek széles választékát kínálja Linklater filmje. A főszereplő úgy vándorol a pillanatok, párbeszédek és névtelen karakterek közt, hogy még csak nincs is jelen. Egy másik jelenetben például másik filmből előbukkanó párral találkozunk (Ethan Hawke és Julie Delpy, a népszerű romantikus filmekből (Before Sunrise (Mielőtt felkel a Nap), Before Sunset (Mielőtt lemegy a Nap), Before Midnight (Mielőtt éjfélt üt az óra), mindenféle magyarázat nélkül. Ez a film olyan, mint egy pszichedelikus utazás. Az éteritől a valóságos felé haladva megkérdőjelezi a létezés minden aspektusának érvényességét, és egyenesen egzisztenciális válságba torkollik. Ez a film el fogja árasztani az elmédet filozófiai kérdésekkel, közülük a legnagyobbal: vajon valóságos-e az életem?

2. Samsara – Ron Fricke filmje

A 2011-ben készült “Samsara” egy kissé dokumentumfilmszerű. Az alkotói ugyanazok az emberek, akik a két – stílusában és témáját tekintve hasonló – film, a “Baraka” és a “Chronos” készítésében is részt vettek az elmúlt évtizedekben. A film címe szanszkrit szó, melynek jelentése: az élet szakadatlan láncolata, a lét örök körforgása. Szó szerinti jelentése “folytonosság”, ezzel a szóval írják le a születés, a halál és újjászületés körforgását. A látvány gyönyörű, és a zenei aláfestéshez is csak gratulálhatunk. A vizuális történés kis egységeit egy bonyolult áramlás kapcsolja össze, és ennek az üzenete egyfajta globális tudatosság és kölcsönös egymásra utaltság, összekapcsolódottság.

3. Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (Uncle boonmee who can recall his past lives) – Apichatpong Weerasethakul filmje

Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságotAz “Uncle Boonmee” 2010-ben került műsorra, ez volt az első Arany Pálmát nyert thaiföldi film. A név viselője, Boonmee bácsi, haldoklik; életének utolsó napjaiban egy utazásra indul, hogy felfedezze előző életeit és találkozzon szeretteivel, legyenek azok akár szellemi, akár fizikai formában. Történetesen ez a film volt az utolsó része annak a lazán kapcsolódó trilógiának, melynek címe: “Primitív” volt, és leginkább Thaiföld egy meghatározott területéről szólt. Azonban, míg a “Primitív” másik két része, inkább a térség kollektív emlékezetére koncentrált, a politikai és történelmi háttérre, addig a “Boonmee bácsi”, a rendező szerint inkább egy személyes napló. Olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az emlékezet, az átalakulás, az újjászületés, és a dolgok természete akkor, amikor a halállal szembenézünk. Nagyon érdekfeszítő film azoknak, akiket nem riaszt el a történet „művésziessége”. Ugyanis a film nem csupán a haldoklásról és az előző életekről szól, de ezen alkotásával tiszteleg Weerasethakul a filmművészet előtt.

4. A felszín alatt (Under the Skin) – Jonathan Glazer filmje

A 2013-as ’ A felszín alatt’ Scarlett Johanson egyik legjobb – ha nem egész karrierje alatti legjobb – alakítása. A cselekmény a következő: Scarlett egy földöntúli létforma, akinek a nevét soha nem tudjuk meg. Emberi formát ölt, és elindul férfiakat csábítani, hogy elcsalja őket egy “aratási helyre”. Ha többet mondanánk a cselekményről, az már spoiler lenne. Az mindenesetre erősen valószínű, hogy “A felszín alatt” c. filmtől ledöbbensz, és tágra nyílt szemmel próbálod felfogni és értelmezni majd, amit láttál. Míg a listán szereplő előző filmek az élet, a halál és a reinkarnáció kérdéseivel foglalkoznak, ez a film a tudatosságot emberi, személyes tapasztalásként mutatja be.

A film első kockáin a mi földönkívüli főszereplőnk furcsa hangokat adva tanul beszélni, éppúgy, mint egy újszülött. Tudatosságot fejleszt ki, megéli a fejlődést és az emberiesség élményeit, és szemtől szembe kerül azzal a tapasztalással, hogy mit jelent embernek lenni. Nézzétek csak meg a filmet. Ha nem ez lesz az új “2001: Űrodüsszeia” akkor semmi!

5. Enter the Void – Gaspar Noe filmje

Úgy is mondhatjuk, hogy a ” betépett film”. EA film olyan, mintha egy folyamatos pszichedelikus utazás lenne, és bizony jó okkal. NOE merész, színes neonfényei, és egyes szám első személyű perspektívája enyhén zavaróan hat észlelésünkre – mert hát hol találkozol olyannal, ahol a kamera elsötétedik mindig, amikor a főszereplő pislog?

Ráadásul egy idő után a történet még durvább fordulatot vesz; a főhős meghal, és szemein keresztül láthatjuk testen kívüli utazását időn és téren át. A film tempója egyre gyorsabb és gyorsabb, és egy zavarba ejtő szex-jelenetben csúcsosodik ki.

A film végén azonban újabb csavar történik, amitől egészen elkábulunk. Vajon ez a túlvilági lét, vagy csak annak az elméletnek részletesebb kidolgozása, hogy amikor meghalunk, tudatunk időérzékelése képessé tesz minket arra, hogy újra átéljük életünket, a túlélés egy kétségbeesett erőfeszítéseként? Elgondolkodtató.

6. Bármelyik film Andrej Tarkovskij-tól

Hat tudattágító film, amely megkérdőjelezi a valóságotSzó szerint, bármelyik. Kezdetnek nagyon jó a ’Solaris’ (Solyaris), a ’Sztalker’ (Stalker) és a ’Tükör’ (Mirror), de ne felejtsük el a ’Nosztalgiá’-t (Nostalghia) sem. A szovjet filmek mindig is különlegesek voltak, de Tarkovszkijban teljesedik ki az elgondolkodtató és tükröt tartó filmek legjava. A gyermekkor, álmok, emlékek, a ‘metafizikai és álomszerű’ filmek a védjegy – nem egy Tarkovszkij film fogja majd ezeket éreztetni veled, miután megnézted.

Nagy adag szimbolizmus jellemzi műveit. Tarkovszkij célja filmjeiben az volt, hogy kidolgozzon egyfajta stílust, amelyben a „megdermedt idő” megváltoztatja felfogásunkat, és megmutatja, hogy milyen relatív minden, amit érzékelünk. Lehet, hogy nem a legkönnyebben emészthető rendező, de ha egyszer rákapsz az ízére, akkor visszatérsz hozzá – megbabonázva, értetlen elmével ugyan, de belészerelmesedsz.

Fordította: Radó Márti
Forrás: truththeory.com

Ha érdekelnek a filmek, akkor itt olvashatsz öt vígjátékról meglepően mély üzenettel, illetve itt öt dokumentumfilmről a tudomány határmezsgyéjén.

Leave a comment