A meditáció tudománya A meditáció tudománya - Fotó: miamiamia Full view

A meditáció tudománya

Az elmúlt néhány száz év során az intézményes vallás hatalma meredeken hanyatlott nyugaton. Az állam és az egyház, a tudomány és a vallás elkülönült, és szabad vizsgálat tárgyává tenni ajánlatosabb, mint valaha. Isten, mint abszolút viszonyítási pont elvesztése teret adott az emberiségnek, hogy saját kezébe vegye a felelősség és szabadság kötelékeit. Azonban míg ez tudatunkat nyitottá tette, addig szívünket bezárta. A spirituális űr kiszippantotta sokak életéből a létezés értelmét. Amint Emmanuel Kant már 1878-ban már megjósolta, nem csoda, hogy az ateizmus, materializmus és a babonaság (a tudomány és spiritualitás számtalan hibridje) erőteljesen megjelentek kultúránkban.

Hiszem, hogy ez egy szükséges fázis, amin az emberiségnek túl kell jutnia, ahogy a pillangónak is bábjából kell kifejlődnie. Ahhoz, hogy az emberi faj érett legyen, először mindannyiunknak tudatosítanunk kell a sötétséget is, ami természetünkben rejlik. A sötétség, amely arra késztet, hogy bármit megtegyünk, ami hatalmunkban áll, akár erőszakhoz is folyamodjunk, hogy megerősítsük hiedelemrendszerünket. Hiszem, hogy ennek az érésnek első lépései az olyan nem-dogmatikus gyakorlatok, mint a meditáció és a jóga tudományos kutatásának széles körben elfogadottá válása. Ez az elfogadás azon a felismerésen alapul, hogy olyan emberi képességekre is szükségünk van a racionális gondolkodáson túl, amelyek megmutatják az érme másik oldalát. Az együttérzés, elfogadás, szeretet, bizalom és megbocsátás az általunk birtokolt legemberibb jellegzetességek közé tartoznak, és alapvető építőelemei kellene, hogy legyenek az elkerülhetetlenül előttünk álló változásnak.

Pontosan ezért van szükségünk a kontemplatív tudomány kifejlesztésére, amely szorosan figyeli és vizsgálja elsőként a személyiség szubjektív tapasztalatainak területét. Szerencsére a modern tudomány kivette a meditációt a guru ezoterikus kezéből, és kétséget kizáróan bemutatta, hogy milyen hatásos lehet egy laikus számára. Vessünk egy pillantást ezekből a meglepő megállapításokból néhányra.

Az énhez ragaszkodás megszűnése

Norman A.S. Farb és munkatársai vizsgáltak egy kezdő és egy 8 hetes tudatos jelenléten, éber tudatosságon alapuló stressz-csökkentő tanfolyamon (MRSB) részt vett meditálókat. Az énhez való viszonyulásnak két különálló idegi mintázatát találták: egyiket, ami az időben zajló tapasztalatokhoz kapcsolódik, és egyet, ami a jelenre koncentrál. Énünknek ez a két üzemmódját Daniel Kahnemann úgy hívja: az emlékező én és a tapasztaló én. Nem vagyunk képesek tisztán a múltra vagy a jelenre gondolni, mert a kettőt összekeverjük. Múltbéli emlékeink nem olyanok, amilyennek tapasztaltuk őket, hanem csak olyanok, ahogy emlékszünk rájuk. Nem úgy gondolunk a jövőre, ahogy tapasztalni fogjuk, hanem mint előrevetített emlékképekre. Nem tehetünk róla, az időn átkelő én és a jelenbeli én veleszületetten összeolvadtak (képzelj el két ént, az egyik olyan tapasztalásokba vonszolja a másikat, ami annak esetleg tetszik, vagy épp nem tetszik, ezt a kognitív disszonancia születésének hívjuk).

Azonban azt tapasztalták, hogy azok a meditálók, akik a 8 hetes tanfolyamot elvégezték, szét tudják választani az énhez való viszonyulásnak ezt a két módját. Ez azt jelzi, hogy azoknak az embereknek, akik meditációban képzik magukat, kevésbé vannak énhez ragaszkodó gondolatai a múltat és a jövőt illetően (vagy azok kisebb súllyal bírnak). Sokkal inkább a most-ban időznek, mivel az emlékezés és tervezgetés kevésbé köti le a figyelmüket. Hosszabb távú gyakorlás olyan érzéshez vezethet, hogy a test nem tartozik az énhez többé, vagy egyáltalán nem létezik az én. Ez nagyban hasonlít a buddhista ‘anatman’, azaz énnélküliség koncepciójához. Egyéb előzetes tanulmányok azt sugallják, hogy a megvilágosodás buddhista felfogása párhuzamba hozható az énhez ragaszkodás megszűnésével (az én dualitása megszűnik létezni).

Az immunrendszer

A pszichoimmunológia annak tanulmányozása, hogyan befolyásolja a tudat az immunrendszert. G. Richard Smith és munkatársai tanulmányoztak egy ismert ingerületátvivő anyagot, amely képes volt késleltetni a varicella zooster vírusra (amely a herpeszvírus egy válfaja) adott hiperszenzitív bőrreakciót. Más, Wim ‘The Iceman’ Hof által végzett előzetes vizsgálatok ugyanezt az eredményt hozták, mindkettő jelezte, hogy a tudat képes befolyásolni az immunrendszert. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a stresszcsökkentő meditáció növelte az immunválaszt, olyan nőknél, akiknél mellrákot diagnosztizáltak. Egy másik tanulmány szerint az antitestek jelentős növekedését tapasztalták, az MSBR (tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő tanfolyam) programot elvégző egészséges személyeknél.

Összeszedettség

A hosszútávú meditáció egyik úttörő előnye, hogy képessé válunk általa a szétszórtság elkerülésére, más szóval, hogy összeszedettek leszünk. A figyelemnek ez a stabilitása mindenféle emberi működés sikerének alapvető feltétele. Mégis, a szándékos figyelem nem tartható fenn sokáig. Az érzékelés érzékenysége hanyatlik idővel, míg végül koncentrációnk tárgyát nem tudjuk megkülönböztetni egyéb ingerektől, erre a hanyatlásra azt mondjuk, hogy a tudat világossága csökken. Katherine A. Maclean és munkatársai próbáltak rájönni, lehetséges-e a koncentrációs képességet edzeni, és mi történik, ha ez sikerrel jár. Ez a fajta meditáció a buddhista gyakorlatból származik, és ‘békés nyugvás’-nak, samathának hívják. A meditáció gyakorlása után vizuális megkülönböztető képesség erőteljes javulását tapasztalták, amely viszont a tudati világosság csökkenése ellen hat. Az észlelés érzékenysége fokozottabb mindaddig, amíg a különböző ingerek jól elkülöníthetőek. Egy nagy robbanás inkább elvonja a figyelmedet, mint ha egy pillangó leszáll egy levélre. Ez a megkülönböztetés alapesetben nagy erőfeszítést igényel, de kellő gyakorlás után ez az erőforrás igény fokozatosan csökken, könnyebbé teszi a szándékos összeszedettség fenntartását.

Depresszió

Wiveka Ramel és munkatársai olyan embereket tanulmányoztak, akik egész életükben hangulatzavarokkal küszködtek. Úgy találták, hogy a problémákon való rágódás – ami leginkább korrelációt mutat a depresszióval – a 8 hetes tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő tanfolyam elvégzése után szignifikánsan csökkent. Az éberség meditáció hasonlítható egy olyan eszközhöz, ami megkönnyíti, hogy az emberek hogyan bánjanak a problémás felismeréseikkel, érzelmeikkel és benyomásaikkal. A problémákon való rágódás másrészt ha fokozódik, fenntartja a depressziót, illetve megkönnyíti a depresszióba való visszaesést. Természetesen a problémákon való rágódás csökkenése várható, mivel ez az énhez ragaszkodás gondolatainak egy megjelenési formája. Egy J.D. Teasdale és munkatársai által végzett tanulmány kimutatta, hogy a tudatos a jelenben lét csökkentette a depresszióba való visszaesés kockázatát. Az éberség gyakorlása után az egyének könnyebben felismerik a depresszióhoz vezető tüneteiket, és így képesek megelőző intézkedéseket tenni. A tanulmány azt is felismerte, hogy hosszan tartó motivációra van szükség a hatékonysághoz, mert ez sem nem könnyű, sem nem gyors gyógyír. Úgy találták, hogy az éberség meditáció sokkal hatékonyabb olyan embereknél, akiknek már több depressziós epizódjuk lezajlott a múltban, mert erősebben motiváltak voltak abban, hogy megelőzzék a visszaesést, és könnyebben észrevették a depresszióhoz vezető különféle tüneteket és jeleket.

Agyhullámok

Matthieu Richard és munkatársai felfedezték, hogy a mentális gyakorlatok aktiválhatják az agy integratív funkcióit, amelyek ennek hatására rövid és hosszú távú neurális változásokat gerjeszthetnek. Azok a meditációk, amik az egy tárgyra irányuló koncentráción alapulnak (mint az összeszedettség tanulmányban említett samatha meditáció) rendelkeznek egyfajta ’top-down’ kontrollal és növelik a lassú alfa és theta agyhullámok gyakoriságát. Egy másfajta típusú meditáció, amelyben a koncentrációnak nincs tárgya, hanem a lét teljességét próbálja kiművelni (az együttérzés lesz a tapasztalás egyedüli tartalma) a gamma hullámok szaporodását mutatja. Ezek a növekedések az idegsejtek összehangolódásának jelei. Ennek a hatásnak a működésbeli következményeit jelenleg még nem ismeri a tudomány, de a buddhisták beszámolói szerint növeli az adott létezési módot átható tudatosság intenzitását. Kutatók szerint „ez valószínűleg egyfajta mentális folyamat, amely a különféle tapasztalásokhoz és érzelmi maradványokhoz kapcsolódva egy szélesebb távlatba helyezi és elnyugtatja azokat”.

A felgyorsult bőrtisztulás

Jon Kabat-Zinn és munkatársai végeztek egy próba vizsgálatot, az első kis esetszámú tanulmányt, hogy rájöjjenek, vajon segít-e a meditáció a fototerápián és fotokemoterápián áteső psoriasisban – amely egy autoimmun bőrbetegség – szenvedő betegeken. A bőr egy olyan szervrendszer, amely könnyedén reagál az érzelmi jóllétre, és néhány tanulmány kimutatta, hogy pszichológiai beavatkozással még szemölcsök is eltüntethetők. A tanulmányban a kezelés alatt a betegek egy éberség meditációs instrukciókat tartalmazó audio kazettát hallgattak, míg a kontroll csoport nem kapott instrukciót. A meditációs csoport bőrtisztulási aránya négyszer (!) gyorsabb volt, mint a kontroll csoporté. Ez hatalmas távlatokat sugall, de szükség van először utánkövetéses vizsgálatokra, hogy lássuk, milyen távra hatnak a meditáció hatásai.

Néhány más tanulmány

Doug Oman és munkatársai úgy találták, hogy a 8 hetes tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő tanfolyam a stressz szignifikáns csökkenéséhez és a megbocsátás fokozódáshoz vezetett.

Lidia Zylovska és munkatársai egy próbavizsgálatot végeztek, amely szerint a tudatosság meditáció gyakorlása alkalmas beavatkozás lehet ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) betegeknél és javíthatja a viselkedési és neurokognitív károsodást.

Britta K. Hölzel és munkatársai úgy találták, hogy napi 30 perc meditáció az agyi szürkeállomány sűrűségének növekedését eredményezi, ami korrelál a jobb memória funkciókkal, a megnövekedett empátiával és kevesebb stresszel. Az egyik érintett agyterület a hippocampus volt, ami csökkent a depresszióban szenvedő embereknél, a krónikus stressz, a skizofrénia és poszt-traumás stressz zavar eseteiben.

Konklúzió

Ezek a vizsgálatok a neuroplaszticitást működés közben mutatják be. Lehetséges, hogy meg tudjuk változtatni agyunk szerkezetét, növelni jóllétünket, immunrendszerünket erősebbé tenni, megváltoztatni a depressziót és ADHD-t okozó, növelni szürkeállományunkat, csökkenteni a stresszt, a szétszórtságot, és önmagunk különféle részeit integrálni. És mindezt 8 hét alatt, ami nem nagy ár érte.

Fordította: Radó Márti
Forrás: highexistence.com

Leave a comment