Milyen “élmény” lehet meghalni? Milyen "élmény" lehet meghalni? Full view

Milyen “élmény” lehet meghalni?

Félünk tőle. Pedig a halálban megtapasztaljuk tudatunk jóság- és szeretet természetét, mint mikor egy kis résen át felsejlik a végtelen ég. A halál tudatunk energiájának átalakulása és továbbterjedése, egy gazdag termőtalaj, amelyből az élet táplálkozik.

Arra törekszünk, hogy egy biztonságos, védett és viszonylagos kényelemmel ellátott, ellenőrzött világban éljünk. Amikor valami olyan történik, ami megakadályoz minket ebben, szorongást és frusztrációt élünk át, amely félelem érzéseként tör felszínre. Álmaink, reményeink és életmódunk is veszélybe kerülhet, s ezt, mint stressz vagy félelem éljük át. Legtöbb félelmünk három forrásból ered: a kontroll elvesztésétől, a bizonytalanságtól és az ismeretlentől való félelem. Na és mi lehetne bizonytalanabb és ismeretlenebb, mint a halál? Nem tudjuk, sem azt, hogy mikor fogunk eltávozni e világból, sem tapasztalásaink nincsenek róla, így hát csak a nagy, kérdőjeles ismeretlen vár. A halálról vélt tudásunk az egyház történeteire, valamint néhány lélekbúvár és halál közeli élményt megélt ember elbeszélésére korlátozódik.

„Amikor valójában rádöbbenünk és tudatára ébredünk annak, hogy földi létünk korlátozott – és azt sem tudjuk bizonyosan, mikor ér véget – akkor kezdjük csak el majd minden egyes napjainkat a legteljesebben élni, mintha az az utolsó lenne.” Elisabeth Kubler-Ross

Egyes kutatások szerint a vallási elkötelezettség kialakulását gyakran motiválja a haláltól való félelem. Az egyház bizonyos szempontból úgy működik, mintha egyfajta biztosítási kötvényt adna a halálra. Ha van biztosításod, nem kell aggódnod amiatt, hogy leég a házad. Ha vallásilag elkötelezett vagy, akkor nem kell túlságosan aggódnod a halál miatt. A kutatások viszont arra derítettek fényt, hogy a fanatikus vagy fundamentalista vallási csoportok tagjai valójában igen intenzív halálfélelmet éreznek. Sok függ attól, hogy melyik vallási intézményhez tartozol, és attól, hogy az egyház vezetői milyen mértékű félelmet várnak el a híveiktől.

A halál ünneplése

“A halál gyönyörű, csak annak borzasztó, aki sohasem értette az életet. Csak akkor félsz a haláltól, ha az élettől is félsz.” Anthony De Mello

A keleti vallások bensőséges kapcsolatban állnak a halállal és csodálatos átváltozásként ünneplik. Mi, nyugatiak, rémülettel fogadjuk és kerüljük a halál témáját. Hajszoljuk magunkat föl s alá, annak reményében, hogy talán sikerül elkerülnünk vagy késleltetnünk, vagy netán elrejtőzhetünk előle. A halál olyasvalami, amire próbálunk nem gondolni, és úgy tekintünk rá, mintha ez velünk nem történhetne meg, vagy ha mégis, hát semmiképp sem a közeljövőben. Nem szívesen gondolunk saját halálunkra, nem nézünk szívesen tükörbe, nehogy szembesüljünk vele, hogy napról napra öregszünk, és egy nap majd el kell, távozzunk. Igyekszünk visszaforgatni az idő kerekét kozmetikai kezelések, plasztikai sebészet, luxus sportautók vásárlása és az orvosi eljárások széles skálájának segítségével, melyek csupán egyfajta hamis biztonságérzetet kölcsönöznek. Sok keleti kultúrában gyakorolják a halálba való átmenetet… Ezért amikor elhagyják e világot, haláluk méltóságteljes, békés és könnyed. Nyugaton a többség számára a halál „váratlanul” jön és félelemmel teli. Evilági gondjainkkal bíbelődünk, kevés teret hagyva a valódi spirituális praxisnak. Mikor aztán eljön a halál pillanata, rájövünk, azáltal, hogy eddig ügyet sem vetettünk rá, sérülékenyek és felkészületlenek maradtunk, és képtelenek vagyunk elengedni az életet, és hagyni, hogy megtörténjen.

Mi lenne, ha tudnánk, hogy a halál csupán az élet folytatása, egyfajta átmenet? Mi van, ha a halál egyszerűen csak az energia átalakulása és továbbterjedése? Misztikusok és spirituális tanítók a halált egyfajta átalakulásnak tekintik. A fa elpusztul és a földbe tér, a halott fa ellátja a talajt tápanyagokkal, biztosítva az új növények növekedését, s ezáltal magát az életet táplálja. Vajon elpusztult a fa, vagy csupán alakját változtatta meg? Lehet, hogy a halál csak egy nagy illúzió? Mi van, ha nem is volt mitől félnünk? Hogyan változtatná meg ez a világot, az életed, az életstílusod?

Saját halálközeli élményem
Milyen "élmény" lehet meghalni?
Milyen “élmény” lehet meghalni?

“A halálfélelem az élettől való félelemből ered. Az az ember, aki teljes életet él, bármikor kész meghalni.” Mark Twain

Mindenki hallotta már olyan emberek történeteit, akik halálközeli élményen estek át. Néhány közülük igen jól dokumentált. A tudományos bizonyítás nehézségekkel küzd, akár megerősíteni, akár cáfolni kívánja a tudat agyhalál utáni létezését. Tizenéves korom kezdetén személyesen is megtapasztaltam a halál közeli élményt. Egy nagyanyámnál töltött nyaralás során félrenyeltem egy darab ételt. Küzdöttem az életemért és levegőért kapkodtam, kétségbeesetten próbáltam eltávolítani az akadályt. Elkezdtem lassan elveszíteni az eszméletem, amint a levegőkészletem kimerült. Hirtelen békesség szállt meg, és abbahagytam a küzdelmet. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szeretet-gömb venne körül. Mindent átható, meleg, hívogató és csodálatos élmény volt. A mai napig olyan élénken fel tudom idézni és át tudom érezni a tapasztalást, mintha csak most történt volna. Az esemény alatt a fehér fény – amit oly sok a halálközeli élményt átélt ember leír – ott volt előttem. Bal oldalamon rengeteg ember állt, akik közül sokakat felismertem, – mint megboldogult nagyanyámat is – néhányukat viszont nem ismertem. A túláradó melegség és szeretet-érzés mintha belőlük sugárzott volna. Úgy tűnt, mintha sorban állnának a bal oldalamon. A nagymamám odaszólt nekem: “Még nem jött el az időd, menj vissza!” Aztán hirtelen éreztem, amint oxigén-áramlat ömlik át testemen. A levegő, amely oxigénre éhező tüdőmbe beáradt, annyira intenzív élményt keltett, mintha egy mini-tornádó söpört volna végig a torkomon. Azon az éjszakán rádöbbentem, hogy az életem már soha nem lesz a régi. Valami rendkívül lenyűgöző tapasztaláson estem át.

A közös szál – a szeretet

“A mulandóság titkos üzenetén elmélkedni – hogy mi rejlik valójában a mulandóságon és a halálon túl – egyenesen elvezet az ősi és mélyreható tibeti tanítások lényegéhez: bevezetés a ‘tudat alapvető természetébe’. Legbensőbb lényegünknek is hívhatjuk a tudat természetét, melynek megtapasztalása az az igazság, melyet mindannyian keresünk – az élet és halál megértésének a kulcsa. Mert a halál pillanatában az történik, hogy a hétköznapi tudat és annak káprázatai elpusztulnak, és mint mikor egy kis résen át felsejlik a végtelen ég – tudatunk természete feltárul.” Szögjal Rinpoche

A kutatások azt sugallják, hogy van egy közös szál a halálközeli élményt átélők között. A szeretet elsöprő érzése a legtöbb tapasztalót elárasztja. Több ezer dokumentált beszámoló létezik a halálközeli élményekről és sok más nem dokumentált esetről tudunk. A halál közelségét átélt emberek a tapasztalás után mélyreható változtatásokat hajtanak végre életükben. A BBC dokumentumfilmje a “The Day I Died” (Aznap, mikor meghaltam) interjút készített olyan emberekkel, mint Gordon Allen, aki sikeres privátbankár és vállalkozó volt, egy kőkemény üzletember volt, akit csak az anyagiak érdekeltek, amikor is megtapasztalt egy ilyen halálközeli eseményt. Ezen esemény emlékei olyan mélyen hatottak rá, hogy felhagyott a pénzügyi siker és anyagi javak hajszolásával, és most a szeretet, az elfogadás és jótékonykodás eszméit hirdeti. Allen állítja, hogy jelenlegi életének gazdagsága és tisztasága jelentősen túlszárnyalja korábbi materialista életének gazdagságát. A halálközeli élményt túlélők sokkal altruistább életvitelt folytatnak az emberiség iránti önzetlen odaadásukkal – a materializmus, a siker és a gazdagság sokkal kevésbé lesz fontos számukra. Egyesek szerint a tudat nem más, mint a testnek egy formátlan kontinuuma, vagyis a test egy elkülönült egysége. Amikor a test meghal, az elme a tudatosság egy mélyebb szintjén tovább él, amely egy kezdet és vég nélküli tudatosság. Egyesek úgy hívják: a lelkünk…

Fordította: Radó Márta
Forrás: collective-evolution.com

Leave a comment