• Home  /
  • Tudomány   /
  • Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól?
Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól? Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól? Full view

Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól?

A technológia szerves részét képezi mindennapi világunknak. Segít, ha nem tudunk valamit, vagy ha épp eltévedtünk, életeket ment, vagy egyszerűen csak elszórakoztat egy egyedül töltött estén. Azonban van egy negatív oldala is, melyet egyre több ember tapasztal meg – ez a „virtuális távolság”.

Vegyük például a napjainkban sajnos eléggé tipikus esetet, amikor a romantikus étteremben vacsorázó férfi és nő, bár egymással szemben ülnek, egymásra alig néznek, viszont telefonjaikat megállás nélkül nyomkodják. Vagy a másik szomorú eset, amikor a barátnőihez csatlakozó anyuka a két éves gyermekének tabletet nyom a kezébe, majd ő maga is előveszi okostelefonját, miközben fél füllel figyel csak a körülötte zajló beszélgetésekre.

Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól?Miben hasonlít egymásra a két eset? Az emberek között fellépő távolságban. Mindkét eset egy új jelenségre mutat rá az egyre gyorsabban fejlődő digitális világunkban, melyet „virtuális távolságnak” hívnak.

Az interakció szabályainak megváltoztatása

A virtuális távolság egy pszichológiai és emocionális elkülönülési érzet, mely lépésről lépésre következik be a tudatalattiban – ez annak köszönhető, hogy az emberek lemondanak a valós kapcsolatokról a „képernyő bizgetés” (nyomogatás, ide-oda húzás, klikkelés) javára.

Ez a jelenség mérhető, és meglepő eredményekkel szolgálhat. Például abban az esetben, mikor a virtuális távolság elég nagy, az emberek elkezdenek nem bízni a másikban. Ennek az egyik eredménye az lesz, hogy megtartják saját maguknak az ötleteiket, ahelyett, hogy megosztanák másokkal pl. a munkahelyen – ami elengedhetetlen lenne az együttműködéshez és az egymástól való tanuláshoz. Ugyanakkor az emberek egyre kevésbé lesznek érdekeltek abban, hogy egymásnak segítsenek, aminek köszönhetően egyre többen érzik majd elkülönítve magukat a többiektől, mely egyenes út az alacsony elégedettség és elkötelezettség érzéshez a munkahelyen.

A „virtuális távolság” kutatói szerint nemcsak egymás közötti interakció változik meg az idő előrehaladtával, hanem az is, hogy hogyan látjuk magunkat másokhoz és a világhoz viszonyítva. De mindez eltörpül amellett, hogy milyen hatással van mindez a gyerekekre.

A virtuális távolság és a fejlődő gyerek

A gyerekek aszerint tanulnak, amit a szülőktől látnak és hallanak. Mindez mély nyomot hagy bennük és meghatározza, hogy milyen ember válik belőlük. Példának vehetjük a „szolgálni és szolgálva lenni” interakciót a gyerek és szülő között, mely nagyban befolyásolja a gyerek kognitív fejlődését.

Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól?Hogyha a gyerek azt látja, hogy a világ egy kicsi képernyő körül forog, mit fog ebből tanulni? Hogyan sajátítja majd ebből el, hogy hogyan kell egy másik személlyel kapcsolatot kialakítani és fenntartani?

A virtuális távolság teljesen felborítja az emberi kapcsolatok törvényszerűségét. Amikor megfelelő formában van használva, akár pozitív hatása is lehet. De ha csak erre alapozzuk a kapcsolatokat (és azok fenntartását), akkor nem csak kiszorítja a valós kommunikációt és kapcsolatokat, de azokat is megváltoztatja, amik végül megmaradnak.

Amennyiben a technológia ésszerűen van használva, elősegítheti a gyereket a tanulásban. Ha azonban a kapcsolatok szinte teljes mértékben erre vannak alapozva, a gyerek szókincse látja majd ennek kárát, ugyanis már csak a személytelen információátvitelre lesz fektetve a hangsúly egy kedvenc időtöltés elmesélése helyett. És ez nemcsak a beszéd fejlődésében korlátoz majd, hanem életünk egyéb területein is.

Vannak tapasztalatok, melyeket a virtuális élet nem tud helyettesíteni. Ilyen lehet egy nehéz matekpélda, vagy akár, ha fejleszteni szeretnénk a fizikai kondíciónkat és kinézetünket – mindez  sokkal könnyebben megoldható, ha egy barát van mellettünk az applikáció helyett, mely csak a száraz információt közli velünk, lépésről lépésre. Ezeket a képességeket – az önfegyelem, az interperszonális kommunikáció, hogy hogyan látjuk a dolgokat – az UNESCO transzverzális képességeknek nevezi, melyeket a technológia nem tud pótolni. Ebbe a kategóriába tartozik még az empátia és az együttműködési készség is. Manapság egyre kevesebb gyerek néz a másik szemébe egy beszélgetés közben, és egyre nehezebben tartanak fenn egy beszélgetést. Röviden összefoglalva: minél nagyobb a kapcsolatok száma, annál kisebb a kapcsolódásoké.

Képernyők mindenhol – de nem muszáj engedni a kísértésnek

Ha két felnőtt vacsora közben azzal foglalja el magát, hogy állandóan üzeneteket küld, nagy valószínűséggel érzelmileg üresnek fogják érezni magukat. Azonban túl tudnak ezen lépni, mert a mai generáció felnőttei egy olyan világban nőttek fel, ahol a technológia nem játszott kulcsfontosságú szerepet a mindennapi életben – ezért nagyon hamar rá tudnak jönni arra, hogy többet ér a másikra figyelni, vagy akár fogni a kezét, a képernyő nyomkodása helyett. Ezt az önismeretet és annak a megértését, hogy hogyan gondolkozunk és tanulunk metakognitív rálátásnak hívják.

Virtuális távolság – a technológiának köszönhetően elidegenedünk egymástól?A felnőttekkel ellentétben a mai kor gyermekei sokkal nehezebb helyzetben vannak. Mivel legtöbbjük úgy nőtt fel, hogy állandóan körül volt véve a technológia vívmányaival, legyen az okostelefon, tablet vagy bármilyen más elektronikai eszköz, és a „virtuális távolságot” látta a kommunikáció alapjaként, nem biztos, hogy tudja, létezik másfajta interakció is az emberek között.

Tudva, hogy a virtuális távolság milyen mértékben tudja befolyásolni a kicsik fejlődését, a felnőttek eldönthetik melyik út lenne a helyesebb számukra. Ugyanakkor a tanítók is bevezethetnek „vissza a múltba” órákat, ahol olyan képességeket taníthatnának meg a gyerekeknek, melyeket egyre nehezebben lehet elsajátítani a technológiailag oly gyorsan fejlődő világunkban.

A virtuális távolság nem jó. De nem is rossz. Egyszerűen csak egy új arca az életnek, mely beleszőtte magát az emberek mindennapi életébe, meghatározva, hogy hogyan élik azt és nevelik a gyerekeiket.

Forrás: iflscience.com
Fordította: Szabó Réka

Leave a comment